Ropi

Svájc, agility világbjnokság

Ez az út is elég kérdéses volt az indulás órájáig. Az anyagi dolgok miatt

is meg a Gazdit épp akkor kapta el egy vírus. De mivel azért a benzin-

költség nagyjából kijött a támogatásokból, így úgy döntöttünk egy kis 

láz és megfázás nem állíthat meg minket. Azért nem mindennap mehet a

kutya és az ember se Svájcba. Becuccoltunk mindenkit az autóba, pon-

tosan négy embert, három kutyát és persze a cuccainkat is. Azt elmon-

danám ,hogy a csomagok mellett két kerekesszék is volt amit minden 

kiszálláskor ki kellett bányászni. Amivel gazdi testvére(Frida)  és

edzőnk(Bea) küzdöttek. Így a pakolás is főleg rájuk maradt, amit

hősiesen álltak.

Szóval szeptember 1-én este útnak indultunk. Az utat két kutya társam-

mal (Oszkár, és Hanno) főleg végig aludtuk. Gazdiék pedig beszélgettek

aludtak és csemegéztek. Miután a svájci határon is átjutottunk épp

időben értünk a verseny helyszínére. Ott találkoztunk a többi magyar

és külföldi kutyás ismerőseinkkel. A magyar csapatnak ezúton is szeret-

nénk megköszönni ,hogy a gazdi elektromos kerekesszéke szállítását

elvállalták. Az orvosi vizsgálat után elmentünk a szállásra, ahol pihen-

hettünk kicsit. Késődélután kezdődött a megnyitó. A magyar csapattal

mi is bevonultunk a csarnokba. Sok érdekes műsorral készültek a 

svájciak. Felcsendült a zene amit az első világbajnokságon hallottunk 

először és amit gazdi utazás ellőtt sokat hallgatott. Este kis beszélgetés 

után gazdiék és mi is fáradtan dőltünk el aludni. 

1. versenynap

Reggel elintéztük Hannoval és Oszival a reggeli dolgainkat amíg két

lábú társaink elkészülődtek. Egy hangulatos reggeliző helyiségben gyors

energia bevitelt folytattak gazdiék. A versenyre vezető út nagyon szép

volt. Nagy zöld füves legelők távolabb pedig hatalmas hegyek.

A futamunk kezdetéig a pályaszélére telepedtünk. Én mindig nagy izga-  

lomban voltam mikor más kutya futott. Ezzel folyamatos feladatot adva

gazdimnak. De legalább gyakorolja kimondani a "feküdj le,, szót :)        

Egyszercsak meghallottam ,hogy "gyere labdázunk,,  Na ebből tudtam    

,hogy nem sokára mi következünk.  Verseny előtt így szoktuk a

rengeteg energiámat kicsit csökkenteni. Mikor már elégé elfáradtunk

mindketten visszamentünk a többiekhez. Kis idő után végre sorra

kerültünk. Starthoz álltunk, Bea segített levenni a nyakörvemet. A bíró

megfújta a sípot ami azt jelenti ,hogy indulhatunk. Nagyon szépen végig

mentünk a pályán. Voltak necces helyzetek de sikerült időben kapcsolni

és hibátlan pályát futottunk. A célnál ott vártak barátaink akikkel együtt

örültünk. Gazdin ki is jött a feszültség öröm sírásban.    

2. versenynap                                                                                      

Ma is nagy izgalommal vártuk a futamunkat. A pálya széléről néztük

,hogy a többi versenyzőnek milyen gyors elektromos kocsija van.          

Most is nagyon szépet futottunk. A szlalomban volt egy pici hiba ,hogy

az egyik rudat nem jó felől kerültem meg. De amúgy mindenhol sikerült

a gazdira figyelnem az agilityzés nagy boldogságom mellett.

3. versenynap

Hát eljött az utolsó nap. Gazdiék csokival doppingoltak és beszélgettek.

Közben még ma is sokan odajöttek gratulálni nekünk az előző két

futamunkhoz. Ha másképp nem így picit megismerhetnek minket. A

Magyar csapat is nagyon büszke volt ránk. Mivel ma is sikerült

hibátlan pályát mennünk így még nagyobb volt az öröm. Azért egy

világbajnokságon mindhárom napon szinte hibátlanul végig menni a

pályán az nagy szó.Ma Oszkár és gazdája Ricsi is szépen végig mentek. 

Gazdi tudta ,hogy dobogós helyezést nem érhettünk el. Mivel a

külföldieknek sokkal gyorsabb utcai elektromos kocsijuk van. De ezt ő

egyáltalán nem bánta. Azért is mert nem igazán szeret sok ember elé

kiállni. A másik ok ,hogy nem az éremért vagy a kupáért agilityzik.

Hanem az élményért, a kihívásért és hogy társaságban lehet. Neki az

rendkívül jól esett ,hogy a célnál az utolsó akadály után többen odaro-  

hantak hozzá és örültek. Nagyon büszke volt rám.

Az eredmény hirdetésen Oszi Ricsivel dobogós helyezést értek el az ő

kategóriájukban. Amiért még egyszer gratulálunk!                                    

Gazdival kimentünk kicsit levegőzni, sétálni. Mikor visszamentünk a

többiekhez először még nem vettük észre ,hogy valami készülődik

körülöttünk. Körbe állt minket a Magyar agility csapat és egyszerre

mondták ,hogy "szép volt Anna, szép volt Ropi" és átadták nekünk a

csapatversenyért nyert díjukat. Ez annyira jól esett kétlábú barátom-

nak ,hogy küszködött a könnyekkel. Mikor ez az út után szeptemberben

mentünk suliba, ezt az emléket gazdi sokszor nagy örömmel idézte fel

magában. Nagyon jól esett neki! Köszönjük a Magyar csapatnak!!!          

Hazaút

Ismét jól megpakolták a két lábú társaink az autót. Kifizették a szállást

ami igen húzós volt. Elsétáltunk még a kikötőbe ami most is gyönyörű

volt. Sajnáltuk ,hogy menni kell de nagyon örültünk az itt létnek.

Hazafelé megnéztünk egy állatkertet. Gazdiék majmokkal barátkoztat-

tak minket. Mi néztük őket és ők minket, vicces volt.                                

Mindenkinek nagyon köszönjük aki bárhogy hozzájárult ,hogy kijuthas-

sunk a harmadik világbajnokságunkra!Sok öröm és rengeteg élmény ért

minket. Köszönjük!

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat